....A fellegek vonulnak az égen, élénk a szél, délután 2 óra és megint erõsen beborult az ég. Már azon izgulok, nehogy essen az esõ, tudjunk menni kutyakiképzésre.

Ma az ég csatornái megkíméltek minket nedves terméküktõl, s hiánytalan létszámban megjelentünk az órán

A fordulatos órán most sem unatkozott a résztvevõ ugyebár - egy új kutya, legyen az bármilyen nemû is – mindig próbatétel elé állítja a nebulókat. Némi hadakozás, erõteljesebb hangvételû fegyelmezés után azonban csak összeállt a „tornasor”, s katonásan gyakorlatoztunk a hûvös alkonyatban 

A pálya különleges idõjárási adottságokkal is rendelkezik: nyáron borzasztó a hõség, õsszel pedig borzongató a hûs szellõ. A leszálló ködben még a lehelet is látszik. A lelkes gazdik a fél ruhatárukat magukon hordva végzik a gyakorlatokat.

Kiképzõ tisztünk tûzrõl pattant, forróvérû mivoltát fitogtatva egy szál rövid ujjú pólóban vezényel végig az órán, néha kissé idegesen túr a hajába, ha pár kutyus a helyben maradás helyett inkább az útra kelést választja:-)

A sorakozás még csak-csak sikerül egysorba, a láb mellett haladás a „Jobbra át!, „Balra át! –vezényszavak különbözõ irányba történõ végrehajtása a párhuzamosan ültetett, öles fák között, bizony ismételt frizura-igazításra készteti tanárunkat…

Az akadályugrás az egyik –de nem az egyetlen - látványos feladat az órákon. A „prémiumkategóriás” ebek lelkesen ugrálnak karikát, „kerítés-szimulátort”, kábeldobot és palánkot. Bizony felemelõ érzés látni, hogy az egykor legyõzhetetlen akadályt mára „csont nélkül” veszi a kutya.Minden óra fantasztikus élmény és remek kikapcsolódás kutyának, gazdának, nézõnek egyaránt, s nem utolsó sorban szorosabbra fûzi a gazda-kutya kapcsolatot is mindannyiunk megelégedésére.

Kihasználva a kellemes napsütést csoportosan jelentünk meg a legutóbbi kiképzésen. A kutya-osztálytársak farokcsóválva üdvözölték egymást, és mi gazdik is örömmel konstatáltuk, hogy milyen népes számban leszünk az órán.

A mesterünk újabb – természetesen egyre nehezebb – gyakorlatokat szabott négylábú társaink számára, akik hihetetlenül jól teljesítettek. A készült felvétel  is mutatja, milyen trükkös feladatok elé álltak a kutyák. A helyben maradás még csak-csak ment ülve is, fekve is, majd állva is (Bevallom jómagam ilyenkor összeszorított fogakkal hagyom ott az ebet, azon izgulva, hogy vajon azt csinálja-e amit kell vagy huncutul játszik a szomszédjával…) azonban nem álltunk meg ilyen „egyszerű” feladatnál, mint a helyben maradás állva… : A feladat helyben maradás fekve, úgy, hogy közben másik két gazdi-kutya páros szlalomozik a fekvő kutyák között, az egyik járkáló/zavaró kutya szuka, míg mindenki más kan. Miközben kiskutyám belegyógyulva fekszik a fűben, én tőle távol árgus szemekkel figyelem, nehogy felkeljen a naplementében vígan szaladgáló – szerintem már vágósúlyban is lévő – pulyákat kergetni, vagy a szüntelenül mekegő, és végtelenül kíváncsi kecskéket regulázni. Szóval zavaró tényező akadt bőven, négylábú barátaink azonban remekül állták - pontosabban feküdték - a sarat, s a hihetetlenül látványos gyakorlatok tökéletes végrehajtásától nemcsak a nézőközönség került eufórikus hangulatba, hanem mi résztvevők is ezt mindannyiunk nevében bizton kijelentem.

Köszönjük.

Végre egy picurkát kibújt a nap és egyből mindenki kint volt képzésen.

Íme:

Külső írónktól a mai bejegyzésünk

Tegnap délután megérkezett.

Bejelentve de mégis  hirtelen.  Milyen jó visszagondolni a nyári foglalkozásokra. Mennyit tanultunk kutya is gazdája is. A helybenmaradást, az ülve- és fekve helybenmaradást, aztán az egyik legnehezebb gyakorlat az állva helybenmaradás is realizálódott. Sok új ismeretség, sőt barátság kötődött a forró napokon kutyák és kutyatulajdonosok között az órákon. Hálás vagyok mesteremnek a türelemért, a lelkiismeretes törődésért, a nem jól végrehajtott gyakorlatok után is rendületlenül bíztató és tanító szavaiért. Kistestű és nagytestű kutyák barátkoztak itt össze, s a gazdák között is az órák idején is túlnyúló hosszú beszélgetések, közös séták gazdagították a nyári élmények sorát. A mindig vidám hangulatú kiképzéseket a mérhetetlen mennyiségű szúnyogok sorozatos és kitartó támadásai sem tudták elrontani. A kitartó gazda jutalma, a bámulatosan jólnevelt kutya, s a kutya jutalma a hozzáértő gazda lett. Ma már akadálypályán is tanulunk és az örző-védő munkát is megkezdtük. Micsoda haladás!!! Álmomban sem mertem volna ilyen teljesítményt remélni kölyökkutyámtól... Hiába állt be az ősz, lelkesedésem - s azt gondolom a kutyám nevében is beszélhetek - nem lankadt. Hosszú út áll még előttünk, de ilyen mester alatt a tanítványok gyorsan formálódnak maguk is mesterré.

U.i.: Mindenkinek ajánlom, hogy tapasztalja meg ezt a remek kikapcsolódást, hasznos időtöltést, és bízvást remélhet új ismeretségeket, barátságokat, s nem utolsó sorban jobban meg fogja érteni saját kutyáját is.

 Júliusi képek

Knitlhoffer László vagyok, Székesfehérváron élek. 1981 óta foglalkozom kutyatenyésztéssel, kutyakiképzéssel.

Először a schnauzer fajtát tenyésztettem. Ebben bronzkoszorús mestertenyésztő fokozatot értem el, majd a munkakutya vérvonalon folytattam német juhászokkal és mudikkal.

A MEOE Székesfehérvári szervezetének kutyakiképző iskoláját vezettem 1993-ig. Megvalósítottam a térségben az első kutyapanziót és a bentlakásos kiképzést. Folyamatosan figyelemmel kísérem a kutyakiképzés szakmai fejlődését, az új kiképzési módszereket.

A székesfehérvári HEROSZ menhely német támogatóinak felkérésére kezelhetetlen kutyákat nevelek át.

Megpróbálom a kiképzéseken a gazdák szemléletét is alakítani, hogy megvalósulhasson a kutyások és nem kutyások közötti béke. Remélem a jövőben egyre többen csatlakoznak iskolámhoz.

Szerintem minden kutya egyformán fontos, ezért megkülönböztetés nélkül igyekszem az egyed képességei szerint a maximumot kihozni a kutyákból.