Döme, a koromfekete labrador távozott közülünk az "örök vadászmezőkre". Jó emlékeim vannak róla, mindig mögötte álltunk a sorban Marcipánnal, s figyeltük, ahogy csóválta farkát a kiképzés teljes ideje alatt. Döme igazi hiperaktív kutya volt. Imádta gazdáit, igazából mindenkit, konfliktusa soha se kutyával se emberrel nem volt. Döme vágyott a mozgásra, a még több mozgásra, egy alkalommal képzeljétek megszökött, s öreghegyi otthonából egészen az M7-es autópálya egyik étterméig loholt, onnan hívták az aggódó gazdikat -tudomásom szerint - hogy megvan a kutyájuk. Döme maga volt a megtestesült jókedv, nevetés, vidámság. Igazi egyéniség volt, akit nagyon nehezen lehetett fegyelemre szoktatni, de azért Knitlhoffer Lacinak hellyel közzel ez is sikerült.:-) Gazdája Rózsa, sokat küzdött vele, hűen követte a kutyatréner intelmeit, s  képezte kutyáját. Megrendített a hír, hogy Döme nem élte túl a műtétet. Nehéz elhinni, hogy ő nincs többé...Minden együttérzésem a gazdáké, Rózsáé és Réka lányáé, akik önzetlen, őszinte szeretettel viseltettek Döme iránt. Szerintem őt mindenki szerette, s nem csak a magam nevében beszélek ha azt mondom, hogy a Kutyaszerviz csapata együttérzését tolmácsolja a kedves gazdáknak, akik egy csodálatos kutyát veszítettek el. Részvétünk.

U-COO

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.