Már tudom, hogy mi is a gyakorlati haszna annak, ha a kutya helyben ül, ahol hagytuk a következő utasításig:

A hétvégi nagybevásárlást megejtve 4-5 óriás szatyorral + hátizsákkal+ kutyával indultam haza a parkolóból. Szerencsére a lift működött, kiskutyámnak kiadtam az „Ül!” vezényszót, hogy ne legyen láb alatt, míg bepakolok: karton ásványvizet és egyéb nagy táskákat, majd magamat a liftbe. Ezt végrehajtottam, majd megnyomtam az indulás gombot. Nagyot sóhajtottam, hogy a művelet sikerült, ám amikor körülnéztem egy „csomagom” hiányzott.

Hát Uramfia! – Marcipán – jól nevelt kutya lévén – hallgatott rám és ült a földszinten. Eközben én az emeleteket róttam felfele a lifttel, s elnevettem magam figyelmetlenségemen, majd elkezdtem aggódni, hogy vajon nem rohan –e ki a bejárati kapun ha más lakó megérkezik és kinyitja, avagy nem támad-e meg valaki unszimpatikus egyént. Gyorsan megnyomtam a földszintgombot és szívdobogva vártam, hogy megpillantsam Marcipánt. Leértem a földszintre, kinyílt az ajtó, egy lakó és a kiskutyám várakozott a szerelvényre. A lakó állva, Marcipán….ÜLVE.!!!!!!!

Kicsit ugyan forgatta a fejét, hogy nem érti mit műveltem éppen, de aztán behívtam a liftbe, s megnyugodva együtt utaztunk – ismét – fel az emeletre.

A tanulság mindebből azt gondolom az, hogy fantasztikus dolog, hogy egy kutya a gazdájára ennyire hallgasson, és ennyire eltűnjek a szeme elől, idegen ember álljon közel hozzá szintén a liftre várva, míg ő hang nélkül, csendesen, kicsit ugyan értetlenkedve, de soha nem kételkedve várja a következő vezényszavamat…..

Hát ezt is a Lacinál tanultuk meg!

U-COO      

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.