Annyit áradoztunk egy szintén ebkedvelő kedves barátunknak a kutyaszerviz óráiról, hogy személyesen is látni akarta, vajon mi az ami ennyi endorfint szabadít fel bennünk, és mi az oka, hogy ilyen rendszeresen és rendíthetetlenül járunk az órákra, holott csupán egy törpe termetű kiskutyánk van.

Ahogy kiszállt az autóból, alig nézett körül, máris lenyűgözte a sok állat, a kutyák és az egész miliő. Nem idézném szó szerint amit mondott mert ki kéne fütyülni, de pozitívan nyilatkozott. Aztán az óra során az észrevételt tette, hogy fantasztikus, ahogyan a kutyák gyakorlatoznak, sétálnak, ülnek, fekszenek, miközben egy fél baromfiudvar gyalogol át az orruk előtt meg-megállva, kapirgálva. Azt is kiemelte még, hogy rendkívül vidám és barátságos a légkör, és sosem gondolta volna, hogy milyen sok feladatra meg lehet tanítani négylábú barátainkat. 

A minap láttam egy műsort az egyik állatos műsorokat sugrárzó csatornán, egy tulajdonképpeni verseny volt arra nézve, hogy melyik faj az okosabb, a kutyák vagy a macskák. Több intelligencia-tesztnek vetették alá a kutyusokat és a cicusokat egyaránt, de végül az az eredmény született, hogy a kutyák az intelligensebbek, gyorsabban tanulnak, élvezik a munkát, és keresik a gazda társaságát. Ezt magam is alátámaszthatom, kimondhatatlanul élvezem a kiskutyám tanítását, csak merem remélni, hogy kutyakiképző tisztem: Laci is ugyanennyire élvezi az Én tanításomat:-))

Hétfői képzés végén futottunk egy jó ízűt, de nem csak az agility pályán, hanem a kocsikhoz is az eső miatt.

A képek a júliusi mappában  frissültek.