„Egyszer volt, hol nem volt…” – kezdhetném akár így is a mesét, de inkább így kezdem: E történet szereplői nem kitalált személyek, s a sztori megtörtént eseményeken alapul: Tima édesanyja elpusztult, s a gazdája eltemette őt a kertjében. Mikor Dénes elutazott jóbarátjához látogatóba, magával vitte kutyáját Timát, és a kölyköket is. Dénes barátja megmutatta Timának az édesanyja sírját. Tima szaglászott kicsit, majd mintha értené a dolgot, lefeküdt a sír mellé, megadva a kegyeletet anyjának. Egyszercsak felkerekedett, s elindult kölykei felé, hívta őket, a picúrok követték is. Tima elvitte őket a sírhoz, megmutatta a kiskutyáknak, hol nyugszik a nagyanyjuk. A kutyák nem tudnak beszélni, nem szabad őket emberi tulajdonságokkal felruháznunk, megszemélyesítenünk, e történet azonban bizonyítja, hogy négylábú társaink az olyan bonyolultabb érzéseket is képesek produkálni, mint a kegyelet és a megemlékezés. Minden tiszteletem Timáé!

U-COOO