Nagyon bízom benne, hogy kis beszámolómmal sikerül visszaadnom azt az eufórikus kacagásrohamot, ami ma jellemezte a kiképzést. A cím már sejtet valamit, hát igen, bakiparádé volt:

Az óra első felében rengeteg dícséretet kaptunk kiképzőnktől, nem is érdemtelenül, hiszen kutyáink (Jack, Riley, Samu és Marcipán) iskolapéldát is megszégyenítően jól dolgoztak....ahogy persze a gazdáik is:-) A szünet után átvettem a fotós szerepét Edittől, aki beállt Béla bácsival, és ugrásszerű fejlődést mutatott a munkájuk. Ahogy helyezkedtem (volna), hogy minél előnyösebb helyzetből tudjak fényképezni, de ugyanakkor persze mindez kényelmes is legyen a számomra, hát felpattantam az egyik kábeldob/ (Gitta olvasatában: dobkábel) akadályra és azon ülve próbáltam exponálni. Ám ekkor úgymond "kicsúszott a fenekem alól az akadály" és hát konkrétan felborultam. Kis műsorom persze hangos sikert és ovációt aratott, (így ezzel meg is voltam elégedve:-) A fényképezőgép és én is túléltük a produkciót, ám a kábeldob/dobkábel némileg eldeformálódott...

Ezek után úgy határoztam a földre fogok ülni, és már éppen mindenki "kijózanodott" a nevetőgörcsből, amikoris történt még egy, amortizálást okozó baleset. Eszter csoporttársunk kicserélte Samu kutyusát Pöti kutyára, hogy őt is tudja egy kicsit fegyelemre szoktatni. Pöti kutyus egy édes, apró termetű keverék, aki a padhoz volt rögzítve pórázzal, hogy onnan "levelező szakon" tanuljon a látottakból. A csere során ugyanezt a technikát alkalmazta Eszter Samuval is, póráznál fogva hozzákötözte őt A padhoz. Samu kissé nagyobb testalkattal és erővel rendelkező eb, aki aztán valamitől megriadva átrohant, mint egy megbokrosodott musztáng, keresztül a pályán, természetesen maga után vontatva pórázon a padot, mindaddig amíg az apró darabjaira nem esve kioldozta őt fogságából. Marcipán-fiam ezt látva, éles eszével azonnal érzékelte a krízishelyzetet, és vad ugatással kergetni kezdte A padot: gondolván, hogy veszélyforrást jelenthet. Namost ők hárman így sikeresen "körbevonatozták" a pályát: Samu, A pad és Marcipán. Kiképzőnk ezt látva kezeibe temette arcát - csak remélni merem, hogy nevetett és nem sírt - én észlelve a sikersztori ízét, hamar exponáltam a csapaton pedig ismét nevetőgörcs lett úrrá.:

Remek nap volt, ahogy Jack gazdája Laci is mondta: "Na ezt a kiképzést kár lett volna kihagyni!". Egyetértek.

A fotók az alábbi linken elérhetők és letölthetők a szokott módon:

https://plus.google.com/u/0/photos/102307834040745043520/albums/6018919248344293425

U-COO 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.