Egy verőfényes délutánon amikor a kis szobámba toppanék röpült felém.. egy gigantikus méretekkel, szőrös potrohhal rendelkező ízeltlábú élőlény, amely a helikopter rotort is megszégyenítő fordulatszámú szárnycsapásaival riasztóan fülsértő zajt csapott apró otthonomban.  Figyelembe véve azt a tényt is, hogy mindig is viszolyogtam az ízeltlábú és/vagy kitinpáncélos élőlényektől, a magas "C" hang több felvonásban is elhagyta "aranytorkomat" közepes/nagy hangerővel.

Az én négylábú hű társam, az őrző-védő munkájáról is elhíresült Marcipán azonnal szolgálatba helyezte magát, és fényes páncélos lovaghoz méltón átkapcsolt őrző-védő üzemmódba és fénysebességgel beszáguldott a konyhaasztal alá, ahol minden erejével....nos: remegett az ijedelemtől.

Láttam tehát, hogy ezt a harcot egyedül kell megvívnom. A házi rovarirtó spray készletem kifogyóban volt, s a hívatlan vendégem méretét grammnyi-pontossággal felmérve, úgy döntöttem, nem ma nem a Raid az "írtó jó megoldás". Így - pontos koreográfiát követve - a sikítozás és az ugrálás bizarr ritmusában egy nagyobb ruhadarabot lóbálva megküzdöttem a teremtménnyel. (Aki esetleg látta volna eme produkciómat, azt gondolhatta magában, hogy a большой балет egyik primadonnája a Hattyúk Tava című előadás "neo-posztmodern" adaptálását látja, talán tapsolt is volna nekem).

Mindenesetre a kb. 7 cm hosszúságú 2,5 cm torszélességű ízeltlábú elhagyta rögtönzött színielőadásom arénáját, s nemtetszésének hangot adva a nyitott ablak lehetőségét kihasználva  tova "berregett" fürge szárnyain felhők felé.

Mit mondhatnék ezután: "Victoria"

U-COO