Ma egy kicsit magamról/magunkról írok Marcipánnal. Ezt az ihlette, hogy egy nagyon kedves házaspár csatlakozott a Kutyaszerviz iskolájához és egyelőre egyéni képzésen vesznek részt kutyájukkal Fletóval. Alkalmam nyílt egy kis időt végignézni az ő kiképzésük idejéből, s láttam azokat a hibákat, azokat a baklövéseket, amelyeket én magam is elkövettem anno Marcipánnal, amikor elkezdtük a kiképzést. Ugyanazt a csalódottságot éreztem, ahogy láttam, hogy a kutyám a kiképző Laci kezében teljesen tökéletesen végrehajtja a feladatot és én hiába küzdök vele a póráz okozta vízhólyagos kezeimmel, és koncentrálok a megfelelő pórázkezelésre, a vezényszó pontos időbeli kiadására stb... Ahogy egy kedves csoporttársunk Laci (Jack gazdája) nagyon találóan megjegyezte "Mind így kezdtük". 

Bizony így. Nem is gondoltam volna ez előtt 3,5 évvel én magam sem, hogy egy szobakutya, egy törpe schnauzer (aki valljuk be nem kifejezetten német-juhász-szerű adottságokkal rendelkezik, -bár a genetikáját tekintve ugyanúgy munkakutya) valaha egyszer ilyen sikert arat e kedves házaspár szemében, hogy őszinte csodálattal gratulálnak a teljesítményéhez.

Ha olvassák ezt a bejegyzést, azt tudom nekik javallani, hogy - mivel a Legjobb helyre hozták Fletót tanulni, és a város legkitartóbb, leglelkiismeretesebb és leghozzáértőbb szakembere tanítja őket - minden szavát vegyék szentírásnak, próbálják meg leutánozni a pórázkezelést és fogadják meg tanácsait. Ha ezt teszik olyan sikerélményben lehet részük egy idő után, mint nekem volt ma a tőlük kapott gratulációt fogadva, ami igencsak felemelő érzés:-) Ezt én nem magamnak köszönhetem, és nem a kutyámnak, ezt mi a kutyámmal Knitlhoffer László kutyakiképzőnek köszönhetjük, hogy ő sem adta fel, mikor "bénáztam", vagy a kutyám nem úgy reagált, ahogy vártuk, ő sosem adta fel, ami engem arra ösztökélt, hogy én se adjam fel. S lám: van egy apró, 7 kilogrammos lakásban tartott kiskutyám, aki (igenis aki) minden feladatot meg tud csinálni, amit egy munkakutyától elvárnának. S éppen ez Marcipánban a csodálatos, hogy tőle senki nem azt várja, hogy ügyes legyen, hogy szabályosan üljön, hogy csibész kart fogjon, fürkész sátor előtt jelezzen, vagy halált megvető bátorsággal törjön előre akkor is ha ostor csattog a kis pofája előtt. Tőle annyit vár csupán a "közönség", hogy cuki, édes, barátságos "simogatnivaló szőrmegombóc" legyen. Nos, van egy hírem: Marcipán túlteljesített!

U-COO

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.