Az orvosom ágynyugalmat és pihentetést javasolt, de szerencsére kedves gazdám kivitt a keddi kiképzésre, bár nem csinálhattam a gyakorlatokat, a „kispadról” - leginkább az asztal alól szurkoltam csoporttársaimnak, hogy jól teljesítsenek. Tikkasztó meleg volt, versenyeztem is a többiekkel, kinek lóg lejjebb a nyelve a nagy lihegésben J Jó volt nézni, ahogy egyre ügyesebben dolgoznak kutyatársaim, s gazdáik is gyakorlottan kezelik már a pórázt, egyre profibb csapat tagja vagyok, ami büszkeséggel töltötte el apró testemet.  A nagyfőnök, - azt hiszem Lacinak szokták szólítani – rendületlen kitartással tanított, magyarázott, s javította az apróbb hibákat. Sokszor megugatom őt, de csak azért, mert szerintem szereti hallani a hangomat.  Szeretek a Kutyaszerviz kiképzéseire járni, örülök minden kedves kutyatársamnak s a gazdáikat is igencsak kedvelem, sokszor megsimogatnak és kedvesen szólongatnak. A gazdám – Mónika – kattogtatott egy nagy géppel a nyakában, így készültek fotók is.

Szöveg: Marcipán

Magyar hangja: Mónika

U-COO

További fotók az alábbi linken érhetők el: 

https://plus.google.com/photos/101748669037477848161/albums/5904435382971406529?banner=pwa

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.