Egy kedves kolleganőm sztoriját osztom ma meg veletek:

Egy napon Roxi a vizslakeverék családi kedvenc, valamiért nem volt hajlandó bemenni a konyhába és a küszöbön fekve halkan nyüszögve figyelte, ahogy gazdái tevékenykednek a helységben. Hiába kérdezték, mi a baj, miért nem követi őket a főzőhelyiségbe, a kutyus nem tette be oda a mancsát 3 napig. A 3. napon fény derült a titokra: leszakadt a konyhaszekrény, s a család egyik hölgy tagja, éppen csak megúszta sérülés nélkül a balesetet.

Roxi nyilván hallhatta a recsegő ropogó öreg konyhabútort, ahogy lekívánkozik a felfüggesztésről, s biztonságosabbnak látta ha távol marad a bajtól, csak épp elmondani nem tudta.

Hasonló dolgot én is megfigyeltem Marcipánnál, de mindig csak másnap jöttem rá, hogy miért viselkedett a megszokottól eltérően. Egy nap – nem is olyan rég – nem tudtam a helyére parancsolni kiskutyámat, kint feküdt a konyha kövén, s az éjszakát is a konyha kellős közepén a kövön fekve töltötte. Másnap hallottam a híreket, hogy földrengés rázta meg Magyarországot, amit Budapesten is éreztek az ott lakók. Nyilván megérezte a bajt négylábú társam, és igyekezett a legbiztonságosabb helyre húzódni.

Érdemes figyelni velünk együtt családtagként élő kutyáink viselkedésére, sosem tévednek, ösztönösen cselekednek, hiszen sokkal kifinomultabb érzékeléssel bírnak, mint mi emberek.

Ha veletek is előfordult hasonló dolog, bátran írjátok meg a commentbe.

U-COO

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.