A minap egy ismerősöm úgy gondolta,hogy megtréfálja kiskutyámat: Marcipánt. Csokis süteménnyel kínálta négylábú társamat, amit én ugyan megtiltottam az ismerősömnek, de ő ezt figyelmen kívül hagyta, így hát nem volt más választásom, mint az, hogy Marcipánnak tiltottam meg azt, hogy e kérdéses ínycsiklandó falathoz szájszervének bármely apró szőrszálával hozzáérjen. Az ismerősöm nem adta fel, kifejezetten provokálta a kutyát, az orra előtt tartotta a csokis sütit és szó szerint tukmálta rá az általam tiltott ételt. Én folyamatosan „Nem!” Nem szabad! Fúj” – tiltószavakat használva próbáltam rávenni Marcipánt a helyes és elvárt viselkedés tanúsítására. Hosszú percekig zajlott ez a „küzdelem” a csokis falatért, illetve azért az elismerésért, hogy a kutya igenis hallgat a gazdájára egy ilyen kísértés esetén is.

 Végül Marcipán bekapta a sütit.

Ekkor én azonnal és határozottan rászóltam, hogy „Köpd ki!”.  Megtette.

Azt gondolom a kutya megoldotta az ismerősöm és a köztem kialakult harcot, bekapta ugyan a falatot, de le nem nyelte volna egy morzsáját sem.

Én bizony sikerként könyvelem el, hogy kiköpte a sütit, de tudom jól, hogy tanítani kell még arra, hogy idegentől ne fogadjon el ételt, ami a saját érdeke is.

U-COO

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.