Tegnap volt az állatok világnapja.

"Tényleg? Nem is tudtam!" - hangozhatna el még egy kisállat tulajdonos szájából is. Nem is szoktunk rá gondolni, ugyanis nap mint nap annyi örömet nyújtanak a kis rosszcsontok, így nekünk tulajdonosoknak minden nap a kedvencünk napja. Az is elhangzik, hogy ha nagyon, de tényleg NAGYON szeretjük a kedvencünket, Ő bizonyosan jobban szeret minket még ennél is. És ez így van, bizonyosságot ad róla minden nap.

Mégis miért lehet számunkra fontos a világnap?

Talán mert ezen a napon olcsóbban kapunk számos dolgot kutyánk, macskánk részére? Még egy ajándék neki, vagy egy új póráz, hogy nélküle sétáltassuk, finom falatkák?

Megítélésem szerint sokkal fontosabb, hogy tudatosuljon bennünk, ez nem csak a háztartásokban élő több mint 3 millió házi kedvenc napja. Ez minden állat vadon élő állat világnapja is. Azon halaké, amelyek elpusztulnak a lúgos szennyeződés következtében, vagy azé a kutyáé akit az út mentén látunk bóklászni, nem állunk meg felvenni, elvinni menhelyre, fel sem merül bennünk... de amikor már visszafelé jövünk ugyanazon az úton és látjuk a tetemét, szembesülünk vele, hogy mit nem tettünk meg. Azon kacsáké, hattyúké akik mérgesen sziszegve úsznak kutyusunk felé a tó partján vagy Ödönkéé a gyermek hattyúé akit kukoricával magukhoz édesgetnek a horgászok. A világnap arról is szól, hogy megint hálásak legyünk egy új, huncut morgásáért.....

vagy egyszerűen csak azért, hogy átugorja a palánkot, hogy teljesíteni akar nekünk a kiképzés során, vagy csak boldogan fül lobogtatva rohan hívásunkra.

Mindenkinek boldog világnapot.

Ui: ti mért vagytok hálásak kedvenceteknek?