Egy Kutyaszervizes csapattagunk kényszerű önkéntes "száműzetésbe" vonult a messzi Britanniába, hogy a sötét felhőket, melyek önhibáján kívül tornyosultak feje fölé, felválthassa a derű, s az éltető Napsugár.

Ő Beszterczey Gitta, a Kutyaszerviz blogom egykori profi fotósa és jóbarátom. Legjobb tudomásom szerint megtalálta a számítását külhonban, és amint helyreáll az anyagi helyzete újra hazajön szülőföldjére, ami nagyon hiányzik neki.

Még egy valami nagyon hiányzott neki: Béla bácsi. A mostanra már veterán korú (10 éves) kutyája. Pénzt és energiát nem kímélve elintézte, hogy együtt lehessenek angol földön is. Béla bácsi így nagy utazóvá vált, türelmesen várta idejét a Kutyaszerviz Kutyapanziójában, ahol a legjobb kezekben volt, de A Gazdája, A Mindene nagyon hiányzott neki. Ma este végre eljött a pillanat s Gitta keblére ölelhette imádott Béláját.

Talán kedves olvasóim és kutyás társaim is átérzik e pillanat nagyszerűségét és elfogódott hangulatban írodott cikkemet és meghatódottságomat is megbocsátják nekem:

"A kutyák megtanítottak valamire, ők a legcsodálatosabb lények a világon. A kutyák mindannyian angyalok (...). Ők jól tudják, hogy örömet okoznak nekünk azzal, ha követik a parancsainkat, és mint tudjuk, a kutyák akkor a legboldogabbak, ha boldognak látják a gazdáikat. Ezeknek a csodálatos állatoknak csakis az a fontos, hogy nekünk örömet okozzanak. Érted már, miért mondtam, hogy mind angyalok?" (Kaleido Star c. film)

béla.jpeg

béla2.jpeg

 

U-COO

süti beállítások módosítása