U-COO 2013.12.21. 12:46

Barátság

Mi a barátság?

Biztos lenne erről egy elfogadott fogalom a Magyar Értelmező Késziszótárban. 

Az én értelmezésemben azt jelenti: segíteni annak, akinek szüksége van rá bármiben, ahogy csak bírok és ezt szívből teszem, nem jelent gondot, nyűgöt, nehézséget ha ezért nekem szívességet kell kérnem mástól és én fogok ezért tartozni, hiszen ő a barátom, hát természetesen segítek neki. Akinek segítettem megköszöni és örül neki, megköszöni, ahogy tudja és kifejezésre juttatja elismerését. Ezt megkaptam Én magam is a Kutyaszerviz Egyesület elnökétől, s nemcsak én, hiszen én egyedül édes kevés lennék ahhoz amit - ha már évértékelésről van szó - véghez vittünk ez évben, mi kutyaszervizesek. Bemutatókat tartottunk, amire fel kellett készülni, nemcsak a tanulással, eszközökkel is, pénzügyileg is stb. A nyár során számos helyen jártunk, ahol népszerűsítettük a kutyakiképzést, a kutyák szeretetét, s a Kutyaszerviz Sport Egyesületetet. Én magam fantasztikusan éreztem magam minden bemutatón, mindegyik előtt izgultam, lámpalázas voltam, vajon jól teljesít-e Marcipán, vajon tetszik-e a közönségnek amit csinálunk....s azt mondhatom, hogy IGEN. Tetszett a közönségnek, lettek új tanulóink, s a saját családom tagjai -akik látták egy bemutatónkat - is azt mondták, hogy "ez bizony élmény volt leányom".

A dicsőség, nem engem, vagy a kutyámat illeti, hanem azt a kutykiképző párost, akik erre az egészre áldozatos munkával felkészítettek minket: Lacit, és Anikót. Pénzt, és időt nem sajnálva oktattak minket, hogy hogyan oktassuk kutyáinkat, akik aztán produkcióikkal elkápráztatták a közönséget. Igen, elkápráztatták. Sok helyről kaptam én magam olyan visszajelzést egy-egy bemutató után, hogy ez milyen egyedi és fantasztikus volt, és ámult a közönség, hogy kutyáink milyen mutatványt, produkciót tudnak bemutatni fegyelmezetten, de láthatóan élvezettel.

Saját élményemet írom le, amire nagyon büszke vagyok, de természetesen nem az Én érdemem, hanem bizony Knitlhoffer László kutyakiképzőé: Sétálok a városban, szokásos  séta a kutyámmal, amikor az óvodából kijövő édesanya gyermekével mögénk szegődik. A kisfiú megszólal: "Anya, ez nem a bemutatós kutya?" - kérdezi édesanyját, anyuka válasza: "Hasonlít arra a törpe schnauzerre, hogy is hívták ?--Marcipán?"  Hát kettőt dobbant a szívem egy helyett, ahogy ezt meghallottam. Ennyire emlékezetes volt a bemutatónk, hogy anyuka és kisfia emlékszik és ha meglát egy hasonló kutyust - esetünkben valóban Marcipán volt - akkor ez jut az eszébe. Ez örömmel töltötte el a szívemet, és hálával gondoltam kiképzőnkre LACI-ra, aki ezt az élményt generálta Nekem.

Az egyesületi tagok meghívást kaptak egy isteni finom babgulyásra az elnök úr és családja körébe, aminek mi minden más programot félretéve eleget tettünk. Nem volt, nem lehetett fontosabb, mint hogy a Kutyaszerviz Egyesületi programján megjelenjünk. Ajándékot is kaptunk, ami FŐ helyen van kitéve nálam a lakásban, s fényképen alul láthatjátok is.

Ezúton mondok Én is köszönetet kedves csapattársaimnak, Bömbi-gazdáknak, Jack-gazdáknak, Dalma gazdájának, Béla gazdájának aki rengeteg csodálatos művészi fotóval örvendeztetett meg mindannyiunkat, a Cuki Diszkont ügyvezető igazgatójának, aki minden mozgatható erejével támogatta a csapatot, Jolly gazdájának Csillának aki a papírmunkát magára vállalva biztosította a jogszerű működést, és a Knitlhoffer házaspárnak akik szívvel-lélekkel velünk voltak a rossz és jó pillanatainkban.

Évértékelést tekintve a Kutyaszerviz SE működésének minősítése: KÍVÁLÓ!

Köszönjük!

20131214_130726.jpg

U-COO

 

süti beállítások módosítása