Tanmese a barátságról

Jóbarátnőm megtisztelt bizalmával s pár napra rám bízta négylábú társát: Béla kutyát, mert el kellett utaznia. Kicsit aggódtam, hogy fogok helytállni két kutyával úgy, hogy mind Marcipán, mind Béla remekül érezze magát, s egyikük se szenvedjen hiányt se kényelemben, se foglalkozásban, se szeretetben. A hétvégém arról szólt, hogy megpróbáljak helytállni a kiképzéseken is, és azon túl is.

Szerencsémre a két kutya is legalább olyan jó barátok, mint Gitta és Én, így konfliktus egyáltalán nem volt köztük.

A kiképzésen egy másik jó barát sietett segítségemre, régről ismert kedves csoporttársunk: Bömbi egyik gazdája: Utczás István. Amíg én Marcipánnal dolgoztam, Ő vállalta Bélát, és képezte. Nem volt ez egyszerű feladat számára, hiszen „Béla bácsi” a majd’ 9 évével veteránnak számít, s tekintve, hogy októberben kezdte el a kutyaiskolát neki ez már felnőttképzést jelent. Ami a csoda a dologban, hogy Béla a maga szintjén bizony szépen dolgozott. Pisti pedig energiát nem kímélve igyekezett Bélát rábírni a feladatok helyes végrehajtására, kutya pedig kitartóan végigcsinálta a kiképzést csakúgy, mint többi haladó csoporttársa. Ezt nagyon nagy eredménynek tartom Bélától, s kiképzőnk is dicséretben részesítette. Pisti még nálam is tapasztaltabb kutyavezető, s azzal, hogy önként felajánlotta, hogy dolgozik Bélával, hogy ő se maradjon le a házi feladattal, míg gazdája távol van, : Főhajtásos Tiszteletemet érdemelte ki. Lehet beszélni a barátságról, lehet csudaszép idézeteket olvasni a témában, azonban a szó elszáll...- a tettek, az emlékek viszont megmaradnak.

A Kutyaszerviz SE kis csapata példát mutathat barátságból, segítőkészségből, önzetlenségből, összetartásból. Büszke vagyok arra, hogy e csapat oszlopos tagjai közé tartozom, s köszönettel tartozom kedves barátnőmnek, a Kutyaszerviz hivatalos fotósának, Beszterczey Gittának, hogy rám merte bízni féltett négylábú társát…

U-COO