Három kedves és vicces történetet osztok meg most veletek, amelyek nem is olyan régen estek meg Marcipán legjobb kutyabarátja Bo -val  és velem:

Sztori 1:

Bo egy törpe bullterrier kutyus, nagyon kedves, jámbor állatka, ám kölyökkorában izzadságcseppeket csalt  még az én homlokomra is pedig nem én vagyok a gazdája. Bo úgynevezett orális alkat, szeret mindent a szájába venni. Így történt ez akkor is, mikor csöpp-korában dögönyöztem, csak akkor az én orrom akadt a szájába. El se akarta ereszteni a nagy zsákmányt. Igen ám, de jelen volt eközben az én őrző-védő képzésben részesült törpe schnauzerem is, aki nem igazán nézte jó szemmel ezt a "fúziót". Tehát Bo gazdája - kedves barátnőm - arra a látványra lépett be, hogy én egy kissé sikítozok, hiszen Bo szúrós kis tejfogai belemélyedtek az orromba, Marcipán veszettül ugat-morog, és méltatlankodik a helyzeten, Bo pedig farokcsóválva "lóg" az én orromon.

Na most ebben a vert helyzetben, Bo gazdája se tudott mit tenni, javasoltam neki, hogy valami minőségi cserével próbálja kereskedelmi - diplomáciai útra terelni a dolgot, mert az erőszak nem használt. Végül aztán szétváltunk Bo-val, s nem lett nagyobb sérülésem nekem sem. 

Sztori 2:

Ez a kedves kis Bo egyébként - mint említettem - orális eb lévén a parkban is sikeresen mindent a szájába vesz, s amit tud azon nyomban le is nyel. Ez elég egészségtelen a mai környezeti hatásokat tekintve. Történt pedig egy nap, hogy séta közben összefutottam Bo - kutyussal és gazdájával, Bo pedig -nem hazudtolva meg önmagát - lényegében félig lenyelt egy - a parkban a kuka mellé ledobott -  alufólia-galacsint. Nyilván szendvics, sőt eléggé valószínű, hogy kolbászos szendvics kültakarója volt egykor e galacsinná szütyörített alufólia, azonban Bo - barátunknál megakadt. Se föl, se le, ott akadt a torkán. Szegény kutya már levegőt is alig kapott, de nem sikerült felköhögnie a galacsint. Mivel gazdája is eléggé pánikba esett, gondoltam, hát feszítse ő szét a száját és majd én szépen lenyúlok a torkára a bullterriernek. Így is tettem, természetesen megharapott, de megnyugtattak, hogy be van oltva.:-)) Kipiszkáltam az alufóliagolyót, s így lettem én "Cesar Mona". (Cesar Milan a kutyákkal suttogó után szabadon)

Sztori 3:

A harmadik kedves sztori, nem is olyan régen történt. Rendkívül trendi és divatos sapkámba - melynek két oldalán hosszú fonást követően két gömbölyű bojt is lóg, (alias: hajléktalan sapka) sétáltattam Marcipánomat, amikoris összefutottunk kedves barátunkkal Bo-val. Nagyon szeret engem az az eb, nyilván emlékszik még hogy megmentettem az alufólia galacsin fojtogatásából, s ezt kimutatandó felugrott rám, miközben én lehajoltam hozzá, hogy megsimogassam. Ennek eredményeként - tudjuk orális alkat lévén - bekapta a sapkám bojtját és gondolván "szuper játék!" húzta is le a fejemről. Marcipán fiam észlelte, hogy most fel kell lépnie teljes mellszélességével, hogy megvédje sapkám bojtját és Bo torkának ugrott morogva. Bo barátunk farokcsóválva viselte a dolgot, bár én is kiáltoztam vele, ahogy a gazdája is. Nos? Előttetek van a jelenet? Hát hangos sikert arattunk így kutyák-gazdik, végül Bo eleresztette a sapkám bojtját, majd menekülőre fogta, mert Marcipán erőteljesen kergetni kezdte.