Ködös, barátságtalan időben kezdődött a reggeli „nagycsoportos” kiképzés. Le a kalappal a kitartó és eltökélt gazdák előtt, akik ma megjelentek az órán! A kutyusok mindahányan fázósan ugyan, de lelkesen és – valljuk be – csapzottan kezdtek neki a kiképzésnek. Az órán kiképzőtisztünk Laci sok jó tanáccsal látott el minden gazdit, és aztán a Nap is legyőzte a földközeli felhőt, s remek fotók születtek ismét (köszönhetően Gitta művésznőnek). A népes csapat lelkesen készült az esti szalonnasütésre is, és Bianka és Csilla „csibészelés” rejtelmeibe is belekóstolt, valljuk be ügyesek voltak! A többi csak szószaporítás lenne, nézzétek a fotókat!

A Kutyaszerviz SE és a Kutyaszerviz Kutyaiskola csoporttársaival elhatároztuk, hogy tartunk egy hangulatos szalonnasütést. Sok kedves iskolatársunk lelkesen támogatta az ötletet, s az elhatározást a megvalósítás követte. A tűz hamar lángra kapott, s amíg várakoztunk a sütéshez szükséges parázs kialakulására „melegítő itallal” harcoltunk a „Hold szelével”.

Tima, Bömbi, Azer, Béla és Marcipán kutyusaink vidáman szaladgáltak, játszottak egymással, és mindenkihez oda-oda szaladtak, némi kényeztető simogatás reményében. A vacsoránk nem volt bizonytalanJ-, hamar elkészültek az ínycsiklandó nyársak, s amikor a sokféle sütemény kóstolgatásán is túl voltunk felrémlettek az órákon elhangzott poénok, vicces történetek, amelyeken aztán nagyokat kacagtunk. Gitta– a Kutyaszerviz SE fotósa – hazafele tartva e tartalmas estéről megjegyezte, hogy ennyi kedves, közvetlen és barátságos emberrel még életében nem találkozott. Azt válaszoltam neki, hogy „Aki a kutyát szereti, rossz ember nem lehet!” Ezzel a kissé átalakított közmondással zárom is beszámolómat, bízom benne, hogy mindenki remekül érezte magát, és lesz lehetőségünk az ismétlésre!

U.i.: Lacinak üzenem, az apportfát azért nem tüzeltük el!:-)

U-COO