U-COO 2011.01.04. 17:54

A "kutyákkal suttogó"

 

Megosztanék veletek egy fantasztikus élményt, ami ma történt velem:

Kis testű kutyámmal gondok vannak, ahogy esetleg másokkal is előfordulhat ez a probéma: Már régebb óta megfigyeltük, hogy a kisgyerekekre támad, ugat ha szabadon van odaszalad és veszettül ordítva ugat, a gyerekek persze megijednek, sivitoznak, amitől a kutya vérszemet kap, és elég nehéz visszafogni. Nem harapott meg senkit de szerintem ez csak idő kérdése lenne. Ezt tegnap elpanaszoltam a kutyakiképzőnknek a Lacinak, akihez régóta járunk, és azt mondta, hogy rendben van, eljön ma és megnézi a kutya reakcióit séta közben. Hát így is történt. (Ami vicces volt, hogy jött a "kutyaszervíz" feliratú autójával a kutyakiképző, a problémás kutyánkhoz...tisztára mint a Cesar Miller a sorozatban az Animal Planeten)
Az óvoda közelében lakunk, ezért futkározó, hisztiző gyerekben sem volt hiány. Kiskutyám a díszkísérettől egy kicsit "visszavett" ,de aztán nem hazudtolta meg önmagát produkálta a kritikus viselkedést. Erre azt monda a kiképző, hogy látja, hogy "vadászik" a kutya a kisgyerekekre, hogy vajon hol bukkannak fel, hol lehet őket jól megugatni, megijeszteni. Azt mondta, hogy végülis ez jobbik eset, hogy nem félelmében ugat, hanem bátorságában, érzi hogy a kisebb embereknél van keresnivalója, méreteket is tekintve. Ezek után pedig elmondta a megoldást, amint észleli a kutyus a közeledő kisgyereket, egy határozott rántást kell gyakorolnom a pórázzal, amitől a láncnyakörv egy kellemetlen, ámde nem fájdalmas ütést produkál a torkánál. Ezt is tettem, de persze nem sikerült ám elsőre jól csinálnom, mert úgy rántottam, hogy közben húztam is tehát feszes volt a póráz és az viszont már fájó, fojtó érzés a kutyának. Átvette és megmutatta. Egy órát köröztünk ily módon a gyerekek között s az óra végére már  a biciklis kisgyerekről sem vett tudomást, hazafelé még egy gyereket meg akart ugatni, nekilendült és megnyújtotta a nyakát, de nem feszült bele a pórázba, aztán meggondolta magát és megállt. Na ez volt az a pillanat amikor sírni tudtam volna örömömben. Tehát eljutott a kis agyáig, hogy mi a gondom vele és nem csinálta, nem támadta meg, nehogy rántást kapjon. Természetesen gyakorolni kell vele, és soha nem szabad abbahagyni a "tanítását" de örömmel konstatáltam, hogy a kutyám vevő a fegyelmezésre, figyel rám, s a kiképzőm pedig RÁM figyel, mert mint mondta: "Sosem a kutya a hibás, hanem a gazda"!

Igaza van!

Köszi Laci!!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutyaszerviz.blog.hu/api/trackback/id/tr932560493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.